|
Volt egy kép, mely még az idény előtt készült, s melyet bár fotósunk készített a helyszínen, az olyan jól sikerült, hogy aztán másik online lap is lehozta. Persze a logó eltűnt, de az, hogy átvevődött bizonyítja, milyen értékkel is bírt. Az ominózus kép, nem található meg ezen összeállításban, az ihletet azonban „ő" adta, ezért is jött fel róla a szó. No meg azért, mert ha minden igaz, akkor ezen kép volt első hírnöke a ténynek, mely szerint a Ferrari vörösre olvasztja a még oly ridegnek vélt jeget is. Kimi Räikkönen, aki saját bevallása szerint nem szeretne valamiféle ripacs képében tetszelegni, ott azon a képen tényleg felengedett, és tényleg jó kedvében nevetett. A hangulat, melyet a kép tükrözött, mondhatni előrevetítette Kimi egész éves arcát. A korábban meglehetősen keveset, és azt is általában teljesen érthetetlenül beszélő finn, egyszeriben szószátyárrá változott, akinek nyilatkozatait idéntől már nem lehetett két perc alatt lefordítani, mint annak előtte.
Mindazonáltal azt sem mondhatnánk, hogy túlzottan mutogatta volna magát a finn versenyző, hiszen az évad elején egy láblógatós győzelem után leginkább csak félszeg körözgetéseiről tudtunk társalogni. Persze az, hogy Kimi felengedett az új csapatánál, nem feltétlenül kell azt jelentse, hogy minden róla szóljon. Valahogy ezen elv alapján nyerte meg végül is a világbajnoki címet. Mondhatni sunyi módon, meglovagolva a két torzsalkodó McLarenes bukdácsolásait. Akkor, és olyan kegyetlenül surrant el mellettük, amikor senki nem gondolta volna. Két tökéletes versenyt beillesztve a végére.
Ritka az ilyen végső győzelem, és bizony ritka, hogy valaki, aki majdnem a beváltatlan örök ígéret figuráját magára öltve „szürkül" bele a környezetébe, végül mégis eléri célját, és feljut csúcsra. Az autóversenyzés legnagyobb sorozatának, a Forma-1-nek az élére.
Kimi Räikkönen az uralkodó világbajnok, s mint ilyen, megérdemli, hogy felelevenítsünk néhány szép pillanatot az évből, melyben sok-sok nehézség után beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Alább tehát egy kis főszerkesztői összeállítás, egyfajta tisztelgés az újdonsült világbajnok előtt:
Az első négy kép azon a bizonyos szokásos ferraris téli rendezvényen készült, ahol természetesen a mulatásé a főszerep. Az elsőn még egy kissé visszafogott Kimit láthatunk. Amolyan „és akkor most tessék fotózni, ezt a mosolyt két percig tudom tartani" formátumot.
A második egy igazi elkapott pillanat. Ezek a képek szoktak a legjobban sikerülni, bár az ilyesmit nem nagyon illik betenni cikkek mellé illusztrációnak, én magam sokkal beszédesebbnek és értékesebbnek ítélem a stúdiófotóknál.
Harmadik képünk egy a szintén a „puskának" szólók közül, mégis egészen jól sikerült mosolyt mutat.
A negyedik kép az egyik kedvencem. Na ez az, amit már végképp nem illik illusztrációnak cikkhez mellékelni. A hóba „rejtett" üdítő (?) külön pontot érdemel. Rendkívül laza benyomást kelt, mégis egyfajta berendezkedés ez egy előkészített hosszabb telefonbeszélgetés alkalmából.
A fenti két kép még a téli tesztek alatt készült. Igazából semmi extra, mégis talán érdemes megfigyelni, hogyan kell a jófiús frizurából egy kicsit vagányabbat varázsolni néhány kézmozdulattal. A „sisakfésült" talán túl komor volt Kimi hangulatához.
Kép az első futamról. Arról, amely után úgy hittük, hogy a világbajnokság le van futva. A magabiztosság jellemzi a képet, ahol Felipe Massa nem véletlenül olyan savanyú. Az ő versenye már a kvalifikációs edzésen eldőlt. Vagy inkább borult.
Kimi jól nevelt srác, ennek okán tudja azt is, hogy a pénzt, amiből életét tengeti, nem a „két szép szeméért" kapja, hanem a szponzorok hordják össze neki, s ha már így van, láttatni is kell őket. Hősünk szép tiszta overallban kínálja magát a fotósoknak.
Egy kép egyenesen Kanadából. Mi is a konklúzió? Talán, hogy nem a méret a lényeg.
A fenti kép szintén Kanadában készült, s legalább olyan elgondolkodtató, mint maga a téma, amin Räikkönen is töpreng.
Egy jó pillanat Amerikából
A versenyhétvégék egyik legjobb része, amikor a győztes csapat kicuccol a garázs elé, és a fotósok legnagyobb örömére hihetetlen jókedvben röviden, de annál intenzívebben megünneplik a sikert. A fenti két kép Franciaországban készült.
A McLarennél egy ilyen kép után a technikában igen jelentős anyagi kár keletkezett, de ez már a Ferrari, s vele nem egy kiesés utáni földhöz vágós, hanem egy mindent elsöprő örömmámor pillanatai.
Egy másik kép az angol futamról, s vele egy kis gondolat: Vannak versenyzők, akik a levezető kört sokszor arra használják, hogy fricskát mutassanak ellenfeleiknek. Az ilyen pillanatok a szurkolókban a végtelen örömöt és a szintén végtelen ellenszenvet válthatják ki. Kimi itt, és mindenkor a visszafogottabb, de őszinte örömöt képviselő mozdulatokkal ünnepel. Nem akar többnek látszani, mint ami, és nem is akar üzenni sem az ellennek. Egy megérdemelt győzelem elegáns öröme. Csak ennyi. Ritka és becsülendő...
Ez a kép újfent a briteknél készült, s bár talán senki nem tudja, hogy a hétvége mely szakaszában lőtték, így semmiféle érzelmet nem is tudunk általa közvetíteni. Mondjuk azt, hogy saját örömünkre kerül be a galériába. Talán nem mondok butaságot: Kiminek van a legszebb sisakja a mezőnyben. A színösszeállítása már már olyan mélységekben illik a Ferrarihoz, ahogyan nem is oly rég Michael Schumacheré. Nehéz lenne rossz képet készíteni róla.
Egy olyan verseny, melyet a háta közepére se kíván az ember, hiszen Kimi nem csak, hogy hibázott (kicsúszott a bokszutcából, megjárta a kavicságyat...) de azok után, hogy szépen felküzdötte magát, még ki is esett a versenyből. A kép ennek okán annak a küzdőszellemnek állít emléket, amit Kimi képvisel, s melynek köszönhetően nem mellékesen megnyerte a világbajnoki címet is. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
